Prológus"Éled az életed, rohansz mindenhová, mert úgy érzed, mindenhonnan késésben vagy. A munkád mellett a családoddal is annyi időt töltesz, amennyit csak lehetséges. Beszélgetsz barátaiddal, új emberekkel kerülsz kapcsolatba. Aztán egy szép napon valaki magázódva köszönt. Kiderül, hogy ismerned kellene, csak amikor utoljára láttad, még kisgyermek volt. Meglepődsz nagyon, de próbálod elterelni a gondolataidat. De mégis elmerengsz később azon, hogy az élet is csak egy pillanat, ha hagyod, hogy az ár sodorjon magával."
Biztosan van otthon egy szép, mechanikus órád. Nagyapád régi zsebórája, álló, fali, asztali, lényegtelen. Vidd oda a kedvenc foteledhez, aztán ülj le. Ne kapcsolj be semmit, ami a rohanó világra emlékeztet. Ülj a csendben, amit csak a halk ketyegés tör meg kicsit. Engedd el magad és lélegezz mélyeket, vedd fel a ritmusát. Tudod, ezek azok a pillanatok, amik nem fognak elveszni...
|
